Üdvözöllek!
"A hallgatás nem természetes környezete a történeteknek. Szavakra van szükségük. Szavak nélkül elsápadnak, lebetegszenek és meghalnak." (Diane Setterfield)
Régi idők ízeit, a birsalmasajt, a sült alma, fahéj illatát, hangulatokat idézek oldalamon. Ugye Neked is vannak olyan meghitt-meleg emlékeid, amiket semmiért nem adnál oda?
Nos, nekem vannak.
A mai napig megvan nagymamám megsárgult, kicsit rongyos szélű, kézzel írott recept-füzete, előbb lányára. majd unokájára hagyta - ez vagyok én. Drága kincsként őrzöm, egykor majd az én lányom viszi tovább. Nem holt papír, varázslatos ízek őrzője!
Amikor előveszem - ma is főzök időnként belőle - megelevenedik gyermekkorom egyik csodája, életünk fő színtere, nagymamánk konyhája, a sparhelt, a fás kosár, a tüzeléshez használt - nekünk játék - kukoricacsuhé. Déli harangszóra mindig fehér abrosz került az asztalra, és ott volt a gőzölgő leves a tálban.
Mindig mindennek megvolt a maga ideje, helye, a maga rendje. Ez a rend adta nekünk, gyerekeknek a legnagyobb biztonságot, ami csak lehetséges.
Előveszem emlékeimből azokat a takarékossági tippeket, háztartási fortélyokat is, amiket még nagymamámtól tanultam, és azóta ezek természetesen a saját tapasztalataimmal is gyarapodtak.
Mindezt most megosztom veled, kedves Olvasó, remélem, segítségedre leszek.
Jó böngészést!
Dr. Surányi Katalin
Ui.: az elmékek felidézése, a receptek, praktikák írásba foglalása időbe telik. Jól jársz tehát, kedves Olvasó, ha időnként visszatérsz ide! Mindig szeretettel foglak várni!